Épület újrahasznosítás: adaptive reuse
A XXI. század tizes éveitől datálható az új, megőrzés alapú tendencia a múlt századi ipari örökség használható darabjaival kapcsolatban. Az ipari épületek megtartásának felújításának legkorszerűbb módja a megtartva, kiegészítve, az auráját megőrizve találni új funkciót ezeknek a sokszor nehezen kezelhető, speciális épületeknek, műtárgyaknak . Az internet képalapú komunkációja, az Instagram, a facebook és a többi oldal által erősített városi felfedezőkedv eléri ezeket a sokszor elhagyott, elhanyagolt, városi szövetbe ágyazott titokzatos zárványokat. Az ilyen helyek erős, disztópikus hangulatát hatékonyan és izgalmasan egészíti ki a kortárs használat egyszerű mai építészetének megjelenése, mely skálája terjedhet a minimalista kubusoktól a futurisztikus betétekig. Az ilyen építészetnek számos sikeres példáját láthatjuk a Ny-i High Line-tól a moszkvai Garage-ig. A Budapesti Új közlekedési múzeum az Északi Járműjavítóba beköltözve ílyen felfogásban lehet korszerű, világszínvonalon kapva el a tendenciát. Ez a felújítási trend párosul a legmagasabb technikai színvonalon megvalósított, gépészeti és energetikai technológiákkal, melyek bemutatása maga az építészeti koncepció része is. Ez a fajta hozzáállás messze nem jelenti az épület “becsomagolását”, hanem high tech technológiák mentén, óvatos, kutatásra alapuló építészeti mikrobeavatkozásokkal eléri, hogy a régi épületrészeken az intervenció szinte láthatatlan tud maradni.
Az építészeti koncepció alapja a szerelőcsarnok térszerkezeteinek és épületszerkezeteinek megtartásán és egyszerű de látványos kiegészítésén alapul. A csarnokok az üzem és az egész telep funkcionális és térbeli működéseinek érős és funkcionális logikája mentén épültek, K-NY-i irányú vasúti betápláló forgalom és az É-D-I raktározás, szerelés festés stb. munkafolyamataira. Ez a logika áthatja a teljes telep szerkesztését, egységes könnyen áttekinthető geometriai rendet diktál, az egyes elemek ezáltal egy logikus egység részét képezik Az új funkcióhoz ez a térszerkezet tökéletesen illeszkedik, a funkcionalitására finoman rájátszva izgalmas új szimbiózis alakulhat ki új és régi épületrészek között, ahol a főszerepet mindig a régi csarnok játsza. A változatos szerkezetű és magasságú csarnokok nagy terei nagy flexibilitással bíró kiállítótereket tudnak befogadni, sokféle kurrátori koncepció mentén berendezhetőek. A Dízelcsarnok vasúti betápja mentén kialakítható a sínpárok menti hosszanti szerkesztésú, utcaszerű előcsarnok. Erre az utcára felfűzhetőek a múzeum publikus funkciói, a konferenciaterem, akávézó, a múzeumshop, az étterem, az oktatási központ/ gyermekfoglalkoztató, stb. A mozdony tolópad gyakorlatilag az eredeti helyén tartva ki tudja szolgálni a nagyobb darabok beszállítását, illetve a kiállítás rész is tud maradni. Az előcsarnok és a felette készülő időszaki kiállítótér a múzeumi főépület egyetlen teljesen új épületrésze. Az épület főbejárata így a jelenlegi “hátsó” udvarra néz, mely kert, kültéri kiállító hely is, a sínekkel, a megörzendő posztindusztriális környezettel együtt az új múzeum ikonjává válik, invitál és inspirál egyszerre. A csarnokot és környezetét megőrzi eredeti szépségében, hiszen a csarnok voltaképpen maga is kiállítási tárgy. A megmaradó (iroda, könyvtár, archívum funkció) kőbányai úti fejépület, valamint az új észeki aula szárny keretbe foglalja a csarnok nagy tereit. Az új fogadótér ideális kapcsolatot teremt a vasútállomás és a parkolók felé.
A csanokokban a megkívánt kiállítás, látványraktár, műhelyfunkció kivállóan elhelyezhető, a kiállítótér vertikális bővítési tartalékkal is rendelkezik. A csarnok tartószerkezete jórészt daruzott csarnokként készült így teherhordási szempontból vélhetően megfelelő a kiállító terek terheire is. A csarnokot a koncepció kis átriumokkal tagolja, melyekben kis kertek vagy kültéri kiállítás kaphat helyet. A csanok tetején a látogatók által bejárható tetőkert készülhet, mely illeszthető az egész múzeumot behálózó látogatható útvonalakra.
