ÚJ DUNA-HÍD / NEW BUDAPEST BRIDGE
A Duna nem határvonal, amely elválasztja Budát és Pestet.Épp ellenkezőleg, Budapest életvonala, és központi szerepe magából a földrajzi elhelyezkedéséből adódik. Minden híd az átkelésről szól, azonban nem sok olyan akad, amely nem pusztán műszaki megoldás, hanem tökéletesen illeszkedik is a földrajzi környezetbe. A cél nem az, hogy magunk mögött hagyjuk a folyót, hanem inkább az, hogy horgonyt vessünk a mentén, belakjuk, miközben élvezzük annak a csodálatos tájképnek az örömét, amelyben mindez létrejön. A két pályalemez közötti szakaszba egy nagy, nyitott tér kialakítását terveztük, amely különböző programoknak adhat otthont, úgy mint kulturális események, játékok, sport, piacok, vagy akár közünnepségek. Ezáltal az építmény nem csak mint híd válhat céllá, hanem saját jogon is, sőt, a város és az infrastruktúra közötti párbeszéd szimbólumává is válik. Urbánus, mint a Szabadság híd. A központi tér, a kétkonzolos erkély, amely közvetlenül összeköti a két folyópartot - mindkettő urbánus kötelékként szolgál, és az alkalmazott szerkezeti modellből nő ki. Nem a városközpontban vagyunk, nincsenek épületek a rakparton, nincs forgalom a folyó mentén, és ez így van jól. A folyóparti élővilág háborítatlan, part menti fasorok kanyarognak a Duna mentén, gazdag élővilággal. Ha azonban a helyzet a terjeszkedő urbanizáció miatt megváltozik, fontos, hogy az új híddal erre lehetőséget adjunk, de egyúttal ne szüntessük meg teljesen a folyóparti zöldet. A híd szerkezeti keretébe valamennyi lehetséges utat - a gyalogosforgalomtól kezdve a járműforgalomig - belefoglaltunk: szerkezeti rögzítés és a környezetbe ágyazódás között húzódva a híd finoman fejezi ki fejlődését, kiindulva a jelenlegi földrajzi és városi helyzetéből, és folytatva a később megvalósuló urbánus átalakulásokkal.
